Nyilvánvaló tény, hogy Magyarország számtalan tudóst és feltalálót adott már a világnak. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy ez továbbra is így legyen, hiszen ma is évente találmányok százai születnek magyar mérnökök és feltalálók keze alatt.
Azonban míg az egymás után következő kormányok a kutatás-fejlesztés támogatásáról papolnak, elfelejtenek közölni egy fontos momentumot: hogy akármennyi pénzt is ölnek a fejlesztésekbe, nem lesz jobb helyzetben a tudomány, mert közben intézményesen lehetetlenítik el a feltalálókat, találmányaikat pedig idegen cégek kezére játsszák át, és nem adnak számukra nemhogy támogatást, de még valamirevaló jogi-szabadalmi vagy formavédelmet sem.
Évente sok száz hasznos találmányt és újítást lopnak így ki Magyarországról, hogy aztán valamilyen multicég termékeként láthassuk viszont, ha egyáltalán láttatni akarják. A feltaláló pedig futhat a szellemi terméke, a pénze után, és hosszan pereskedhet, feltéve ha bír.
1. Meg kell reformálni az Országos Szabadalmi Hivatalt, mivel az funkcióját nem képes ellátni, csak a fenti folyamatokat erősíti. Szabályzata és az iparjogvédelem magyarországi törvényeinek szabályozása csupán írott malaszt.
Erről bárki meggyőződhet, aki nem megfelelő érdekérvényesítési képesség birtokában rugaszkodik neki egy találmány levédetésének.
2. A magyar iparjogvédelmi oltalmat az állam segítségével nemzetközi hatályúvá kell kiterjeszteni, és az állam járjon közben azoknak a magyar feltalálóknak az érdekében, akiknek a találmányait külföldön jogtalanul hasznosítják.
3. Azokat a találmányokat, amelyek a nemzet gazdasága, jóléte szempontjából hasznosak, és hazai eszközökkel előállíthatóak, államilag támogatni kell.
Ennek érdekében fel kell állítani egy koordinációs tanácsot, amely a találmányok és a lehetséges gyártók közötti kapcsolat megteremtésére hivatott.
4. Fokozni kell a műszaki, mezőgazdasági, orvosi, és általában a produktív tudományok felsőfokú oktatását. Vissza kell adni ezeknek a fontos és jelentőségteljes irányzatoknak a hagyományos tekintélyét. Ugyanakkor csökkenteni kell a nem produktív divatszakmák arányait, az úgynevezett „büfékarok” túlzott jelentőségét és erőltetett tiszteletét.
Minek van manapság több értelme?
Rengeteg bölcsészt, teológust, szociológust, politológust, netán médiaszakembert kibocsátani az egyetemekről vagy inkább mérnököt, orvost, gazdasági és mezőgazdasági szakembert képezzünk többet?
5. Tudománypolitikánk fontos része, hogy a magyar történelem eleddig csak politikai szempontból, elfogultan oktatott eseményeiről és személyiségeiről feltáró jellegű munkák készüljenek, és azok a nagyközönség számára is elérhető, fogyasztható formában megjelenjenek.