A vidéki népesség és a mezőgazdaság kiemelt jelentőséggel bír a magyar nemzet összessége számára.
Magyarország jelenleg a létfenntartáshoz szükséges élelmiszerek jelentős és egyre növekvő részét külföldi behozatalból fedezi. A második világháború, de részben még a rendszerváltás előtt is hazánk oly mértékben volt önellátó, hogy nemcsak az itthoni szükségleteket, de jelentős mennyiségű exportárut is képes volt megtermelni. Példaként emelhetnénk ki a búzatermelést, amely még a háború előtti mezőgazdasági módszerek mellett is minden évben kitűnő hozamot ért el. De a nyolcvanas években is túlnyomórészt magyar élelmiszerekkel voltak tele a boltok.
Ezzel szemben ma élelmiszer-behozatalra szorulunk, amit nagyrészt idegen, külföldi kölcsönökből fedezünk. A nemzet számára egyre kisebb az esély arra, hogy a hitelező pénzügyi körök csapdájából kiszabaduljon. Lassan, de biztosan haladunk az adósrabszolgaság börtöne felé. A magyar nép már csaknem teljesen kiszolgáltatott e pénzügyi körök kénye-kedvének. Pontosan ezért igyekeznek mindenáron tönkretenni a mezőgazdaságot, ellehetetleníteni a termelőket, a gazdákat, hiszen ezzel rátehetik a kezüket a legfontosabb, első számú stratégiai erőforrásunk elosztására: az élelmiszerpiacra.
Ettől eddig csupán az mentett meg bennünket, hogy a mezőgazdaság még a mai barátságtalan körülmények között sem roppant össze teljesen, éppen a régi hagyományoknak és értékeknek köszönhetően, amit a falvak, a gazdálkodók kincsként őriznek. Más, a mezőgazdasággal kevésbé foglalkozó országokban ilyen nyomás alatt már teljes egészében eltűnt volna az agrárium.
Ha a jelenlegi folyamatok lezárulnak, a hitelfolyósítás felfüggesztésével a „mértékadó üzleti körök” máris kezükben tartják a gyeplőt: ha nincs hitel, nincs étel, s a magyar embereket könnyűszerrel kényszeríthetik arra, hogy a „megélhetésért” éhbérért dolgozzanak. Egyes vidékeken ez már most is így van. Az egykor a földből tisztességesen megélő családok tagjai ma gyártósorok mellett robotolnak, egy-egy ki tudja honnan szalajtott multicégnél.
A szolgaságból csak akkor lehet megszabadulni, ha a magyar nép önellátóvá válik, és a szükséges élelmiszereket hazai földön állítja elő.
A hazai mezőgazdaság teljesítményének és színvonalának emelése tehát létkérdés.
Mindemellett a gazdaságilag egészséges, és jelentős vásárlóerővel rendelkező vidéki lakosság ennek következtében a piac más résztvevői számára is egyre fontosabb fogyasztóvá válik.
Nemcsak elismerjük a parasztság elvitathatatlanul fontos szerepét, de ebben a társadalmi csoportban látjuk a magyar népi hagyományok, az örök értékek érinthetetlen, romlatlan hordozóját, a nemzet örök fiatalságának forrását és a magyar honvédelem hagyományos gerincét is.
Egy erős, az egyre növekvő népesség mellett számbeli arányát is megtartó földművelő réteg az igazi rendszerváltás, a „zöld gondolat” egyik alappillére, az eljövendő generációk létének és jólétének letéteményese.
A jelenlegi politikai-gazdasági elit hanyag mezőgazdasági politikát folytat, és a parasztság érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyja. Ebben nincs különbség a jobb- és baloldal között.
Ennek társadalmi hatásaira már az a közismert jelenség is rámutat, hogy évek során a „paraszt” szó kiejtése gyakorlatilag sértéssé vált. Ma Magyarországon figyelmen kívül hagyják a földművelők gazdasági, nemzetstratégiai és szó szerinti biológiai szerepét.
Az eddigi kormányok destruktív politikája miatt a mezőgazdasági termelés létfontosságú fokozásával ellentétben, még a jelenlegi színvonal fenntartása is kétséges. Gátat jelentenek az Európai Unió ostoba, idegen érdekeket szolgáló intézkedései is.
A mezőgazdasági termelés nagyon is kívánatos növelését a következő tényezők akadályozzák:
A gazdák – eladósodottságuk miatt – nem tudják beszerezni a szükséges termelőeszközöket. Hiányzik a termelés növelésére ösztönző erő, a kedvezményes feltételek. Legutóbb még a meglévő támogatási rendszert is úgy alakították át, hogy az a magyar termőföldet fillérekért felvásároló spekulánsoknak és külföldi mamutvállalatoknak kedvezzen. Mindezek eredményeképpen a mezőgazdasági munka jelenleg „nem éri meg”, nem kifizetődő.
A mezőgazdasági termelés veszteségessége a következő tényezőknek tudható be:
1. A jelenlegi adópolitika aránytalanul sújtja a mezőgazdasági vállalkozókat, mint ahogy minden más vállalkozót is. Ez csak másodsorban a kormányok pártpolitikai érdeke, hiszen elsősorban a magyar parlamenti demokráciát ténylegesen uraló pénzügyi világhatalom érdekében áll a magyar mezőgazdaság megsemmisítése, hogy a földből élő népességet tökéletesen kizsákmányolhassa és kézben tarthassa.
2. A piaci versenyhelyzetben előnyösebb körülmények között termelő országok mezőgazdasági termékeinek behozatalát nagyban segíti a külföldi áruknak kedvező európai uniós vámmentesség és az embertelen magyar adópolitika.
3. Az indokolatlanul magas nagykereskedelmi árrés és az ebből következő óriási profit, amelyet a termelő és a fogyasztó közé beékelődő közvetítő kereskedő zsebel be. Folyamatosan hallhatunk olyan tüntetésekről, ahol a gazdák azt próbálják elérni, hogy valamilyen termény felvásárlási ára legalább a termelés önköltségét érje el.
4. Az egekbe szökő kellékanyag- és energiaárak, amelyeket megint csak a fent említett nemzetközi pénzhatalom szabályoz, és egymást követő kormányaink mindent meg is tesznek, hogy ezt a befolyásukat tovább erősítsék.
A nem kifizetődő mezőgazdasági munka bevételeiből nem lehet beruházni, se gépeket vásárolni vagy fizetni a magas adókat és járulékokat. A földműves kénytelen hitelt felvenni, de azt is hatalmas kamatok terhelik. A kamatrabszolgaság csapdájában egyre mélyebbre csúszik: elárverezik a gazdaságát, a házát, s mindez végül a kölcsöntőke ölébe hull. A gazda elmehet robotolni egy gyárba, és ha jól viseli magát, esetleg visszabérelheti régi otthonát azoktól, akik kiügyeskedték tőle.
A magyar parasztság gyökértelenné válik, s ez a nemzeti hagyományok felmorzsolódását is maga után vonja.
A Zöld Párt® a magyar mezőgazdaság érdekeit szem előtt tartó földpolitikát folytat.
A vidék helyzetének átfogó reformjával nem várhatunk addig, amíg a parlamentáris demokrácia kormányainak buzgó munkája gyümölcseként az egész élelmiszer-termelés és -gyártás a pénzhatalmak fennhatósága alá kerül.
Ne legyenek illúzióink a „segítőkész pénztőkéről”, az európai uniós pályázatokról. Csakis olyan mezőgazdasági beruházókat szabad Magyarországra engedni, akiknek érdeke egybeesik a magyar parasztság érdekeivel. Fel kell támasztani az egykor magas színvonalú élelmiszer- és konzervipart, hiszen egy-egy nagyobb üzem akár száz kilométeres körzetben is biztosítja a termelők megélhetését.
Egy „zöld” vezetésű országban a vidéki népesség és a mezőgazdaság meg fogja kapni mindazon lehetőségeket és támogatásokat, amelyek mint nemzetállamot alkotó tényezőt megilletik. Különösen támogatnánk azokat a gazdálkodókat, akik a tradicionális szokásoknak megfelelően, az ipari módszerek és a vegyszerek használata nélkül építenek fel fenntartható gazdaságokat, termelői közösségeket.
A mezőgazdaság ideális szerkezete álláspontunk szerint az úgynevezett szimbiogazdasági modell lenne, amelynek lényege, hogy az egyes kistermelői szervezetek, falvak, egyéni földtulajdonosok egymásra támaszkodva, egymás között intenzív árucserét is alkalmazva – ezzel kizárva a pénzmozgást – segítenék magukat, hasonlóan ahhoz, ahogy a két világháború között működött Hangya Szövetkezetek tagjai is tették. Bizonyos vidékeken elképzelhetőnek tartjuk az úgynevezett helyi pénz bevezetését is, a mikrogazdasági folyamatok helyreállításához.
Földpolitikánk alapvető irányelvei a következők:
1. A magyar nemzet által birtokolt és védett föld elsősorban a magyar nemzet fennmaradását és létfenntartását szolgálja. A tulajdonosok ennek szellemében műveljék földjeiket. Vagyis addig nem szabad külföldi piacra vagy külföldi érdeknek megfelelő termelést folytatni egyetlen hektáron sem, amíg a magyar önellátás meg nem valósult.
2. Földtulajdonhoz csak született magyar állampolgárok juthatnak. A külföldiek által elbirtokolt földeket vissza kell szerezni, a földterületeket idegen kézbe adó szerződéseket pedig semmisnek tekinteni. A magyar földet idegen kézre átjátszani tilos.
3. A magántulajdonban lévő föld legyen örökölhető. Ez a tulajdonjog azonban a földnek a magyar nemzet érdekének megfelelően történő hasznosítás kötelezettségével jár együtt. Ez nemcsak a fent vázolt irányelvet, a hazai önellátás megvalósítását jelenti, hanem számos egyéb követelményt is. Így például tilos lenne a Kárpát-medence ökoszisztémáját veszélyeztető állat- és növényfajok, génmanipulált fajok termesztése és a környezetre káros anyagok használata.
4. A magyar föld többé nem válhat pénzügyi spekuláció tárgyává, és nem lehet munka nélkül szerzett jövedelmek forrása sem. A jövőben csak az juthasson földtulajdonhoz, aki saját maga is gazdálkodik. Minden telek és termőföld értékesítésénél elővételi jog illetné meg az államot. A földtulajdon elzálogosítása magánhitelező felé legyen tilos!
5. A tulajdonost a magyar föld használatának ellentételezéseként a birtok méretétől és a termőföld minőségétől függően, bizonyos mennyiségű termény leadására kötelezi az állam. Ezek a készletek képezik majd az állami exportalapot, jelentős bevételhez juttatva ezzel a kiapadt államkasszát. Mindez egy központi irányító rendszer segítségével a termelést is az igényeknek megfelelően koordinálja, így abban is biztonságot nyújt majd a gazdáknak, hogy a megtermelt javak könnyen piacot találjanak. E természetbeli földhozamadón kívül más adó nem terheli a gazdálkodókat, kivéve az általános vállalkozói adóterheket (forgalmi adó stb.).
6. A mezőgazdasági üzemek méretére vonatkozóan nincs meghatározott szabályozás. A mezőgazdasági feldolgozóipar a nagyszámú életképes kis és közepes parasztgazdaság hálózatára támaszkodva állítja elő a termékeit.
7. A telek- és termőföldtulajdon öröklését úgy kell szabályozni, hogy a földbirtokok szétforgácsolódása esetén újabb hitelterhek ne alakulhassanak ki.
8. Az államnak legyen joga termőföld kisajátítására a következő esetekben:
a.) Ha a tulajdonos nem született magyar állampolgár.
b.) Azon területeken, ahol az illetékes szakmai felügyelet megítélése szerint nem a magyar nemzet optimális ellátása érdekében folyik a termelés vagy a tulajdonos hanyagul kezeli a földjét.
c.) A termőterület azon részének kisajátítása önálló parasztgazdaságok létesítése céljából, ahol a nagybirtok tulajdonosa nem vesz részt személyesen a terület művelésében.
d.) A magyar nemzet javát szolgáló állami beruházások esetén (pl. üzemek, autópályák, vasútvonal létesítése; honvédelmi célok; stb.).
A jogtalanul szerzett földeket ellentételezés nélkül sajátíthatná ki az állam. A nem mezőgazdasági célú beruházások esetén törekedni kell a termőföldek, az erdők és más természeti értékek kímélésére, a legkevésbé értékes területek felhasználására.
Meg kell akadályozni a termőföldek művelés alól való korlátlan kivonását, és más célú hasznosítását csakis közérdekből lehet engedélyezni, mivel ezek már soha többé nem tudnak termőre fordulni, mert az elpusztult termőréteg nem pótolható.
A vidék elnéptelenedésének megállítása:
Mindenki által ismert jelenség a vidék elöregedése, elnéptelenedése. E folyamatnak nagyon fontos megálljt parancsolni, hiszen ki műveli a termőföldet, ha a lakosság elfogy? A vidéki lakosság kulturális és gazdasági felemelkedése e feladat megoldásához elengedhetetlen.
1. A vidéki lakosság terheinek enyhítése érdekében azonnali intézkedésekre van szükség. Adópolitikai könnyítésekkel és a többi, korábban vázolt intézkedéssel elejét vehetjük az elvándorlásnak. Meg kell akadályozni a vidék és általában a lakosság további eladósítását is. A kamatlábak „levágásával” és törvényes szabályozásával keményen fel kell lépni az uzsorakamatok haszonélvezői ellen. Nem egyedülálló megoldás lenne ez, hiszen például Kanadában bűncselekménynek számít akkora kölcsönkamatokat szedni, mint amilyeneket a magyar bankok követelnek.
2. Vámokkal, új állami behozatali szabályozási renddel és céltudatos fogyasztói tájékoztató munkával kell támogatni a hazai termelést. Ha az Európai Unió akadályozza ezt a folyamatot, akkor csak eggyel több okot szolgáltat arra, hogy útjaink elváljanak tőle. A tőzsdei spekuláció kizárásával új árképzési rendszer kialakítása is szükséges.
A mezőgazdaság szakmai szervezeteire vár a gazdák fix és változó költségeinek csökkentése, optimalizálása, illetve a termelés növelése (segítségnyújtás a megfelelő gépek, anyagok, vetőmag és tenyészállatok kiválasztásában, kedvező árú beszerzésében, valamint a növénytermesztést szolgáló feltételek javítása, szervezett kártevőirtás, ingyenes szakmai tanácsadás és talajvizsgálat). Mindezekben az államnak szakmai segítséget kell nyújtania.
3. Szintén e szakmai szervezetek kötelessége a mezőgazdasági munkások keretszerződéseinek és jogállásának megnyugtató rendezése, valamint a földművelő osztály egészébe való integrálása. E kérdésekben a felügyeleti és a legfelsőbb döntési jog az államot illeti meg. A munkások élet- és lakáskörülményeinek fokozatos javulása a mezőgazdaság helyzetének rendeződésével párhuzamosan következik majd be.
Feleslegessé kell tenni a külföldi mezőgazdasági idénymunkások alkalmazását is.
4. A vidéki, falusi életmód újbóli felvirágoztatásának egyik alapfeltétele a mezőgazdasági kultúra társadalmi szerepének, a földművelésnek mint életformának az átértékelése, újragondolása és népszerűsítése. Ismételten be kell indítani az intenzív mezőgazdasági képzést, támogatni kell annak középfokú és felsőfokú oktatását is.
5. Megnyugtató módon biztosítani kell a vidéki települések közbiztonságát. Fel kell számolni a kiterjedt bűnszervezeteket, amelyek a mezőgazdasági területek fosztogatásából élnek. Más országokhoz hasonlóan büntethetővé kell tenni már azt is, ha valaki illetéktelenül tartózkodik mezőgazdasági művelés alatt álló területen. Ugyanakkor lehetőséget kell kínálni azoknak is, akik eddig bűncselekményekből éltek, hogy tisztességes mezőgazdasági munkásokká váljanak.
A Zöld Párt® ismer olyan kezdeményezéseket, amelyek sikerrel vették rá ezeket az embereket, hogy bűncselekmények helyett egyszerű mezőgazdasági termeléssel elégítsék ki a saját igényeiket. Magyarországon már eredményesen indították el az indiai gyakorlati tapasztalatok alapján kidolgozott falufejlesztési népjóléti programot, amely főként a hazai ökogazdaság lehetőségeire épít.
Ennek elsődleges célja az elszegényedett falusi lakosság életfeltételeinek javítása, önkéntes alapon működő, ingyenes, képességfejlesztő gyakorlati oktatással. A program a helyi politika folyamatos gáncsoskodása ellenére már régóta működik sikerrel, többek között a roma lakosság korábban bűnözésből élő tagjainak közreműködésével.
A földművelők válsága csak egy része az egész magyar nép válságának. Botorság azt hinni, hogy egyetlen társadalmi-munkavállalói réteg is kiválhatna a nemzet egészéből, és külön sorsa lenne. A vidék és a főváros évtizedek óta folyó egymás ellen uszítása pedig olyan kulturális bűncselekmény, melyet következményeivel együtt szintén fel kell számolni. Ezt is komoly kormányzati oktató-nevelő munka révén érhetjük el.